emlékek

Szlovén hegyvidék

annyira jó elővenni és újra és újra megnézni a régebben készült képeket. eszembe jutnak a régi, szép emlékek, és eszembe jut, hogy vannak még dolgok, amiknek lehet örülni.

mindig van új alkalom

Köd a Lomnici csúcson

ez egy olyan kép, amin látszólag semmi érdekes nincs. sőt (nem sört ) tulajdonképpen semmi nincs a szürkeségen kívül. de mégis egy olyan kép, amiről mindig eszembe jut, ahogy nem szabad feladni az álmaimat, és az eddig elért céljaimból kell erőt merítenem az előttem állók megvalósításához. és különben is… ha másnak sikerült, miért pont nekem ne sikerülne… bárcsak mindig így tudnék gondolkodni…

,,ahogy ott a mélységbe bámulva gondolkoztam és zenét hallgattam, egyetlen mondat jutott eszembe: ,,mindig van új alkalom”. nem tudom, miért pont ez jutott eszembe. talán azzal lehetne magyarázni, hogy a ködön túl bármi lehet… és legyen most bármilyen kilátástalan is az életem, a köd mögött ott van az új alkalom. el kell zavarni a ködöt, hogy tisztán lássam a célt, és az ahhoz vezető utat. és lehet, hogy elbukok, legyőznek, vagy csak erőm nem lesz végigcsinálni, de elindulok az úton, megpróbálok végigmenni rajta, és ha eléggé hiszek benne, talán sikerülni fog. ha meg nem, elmondhatom, hogy megpróbáltam. de akkor is újra talpra kell állnom, fel kell ismernem a hibákat, és újra meg újra megpróbálnom…”

ezt a képet egyébiránt tátrai nyaralásunk alatt készítettem a Lomnici-csúcson, és néhány nappal utána írtam ezeket – már itthon. de azóta sem tudtam jobban megfogalmazni, mit is gondoltam\éreztem akkor, így ,,kénytelen” voltam a saját blogomból ellopni azt az idézetet. ezúton kérek elnézést magamtól.

megnyílok

vagy meg… meg… meg… nem találom a megfelelő szót… fogalmazzunk úgy, hogy megkezdem ezt a blogolósdit egy olyan képpel, amit én nagyon szeretek. illetve nem is jó, hogy megkezdem… folytatom inkább, csak egy másik címen (is). mindegy. lényeg, hogy ez egy képeskönyv helyett képesblog lesz.

Napfelkelte az ablakból

és háháháááá!!!! itt is van vigyorgótökfejem…