…

Székesfehérvár, Sóstó

 

” … rejtélyes valami az emberi szenvedély, és a gyermekeknél sincs ez másképp, mint a felnőtteknél. akiket megszállt, nem találnak rá magyarázatot, akik viszont soha nem éltek át semmi ilyesmit, azok nem értik meg. vannak emberek, akik kockára teszik az életüket, hogy meghódítsanak egy hegycsúcsot. senki, még talán ők maguk sem tudják igazán megmagyarázni, miért. mások tönkreteszik magukat, hogy megnyerjék a szívét egy bizonyos személynek, aki tudni sem akar róluk. megint mások azzal pusztítják el magukat, hogy nem tudnak a gyomor örömeinek ellenállni – vagy annak, amit az ital nyújt. egyesek minden vagyonukat odadobják, hogy szerencsejátékban nyerjenek, vagy mindent feláldoznak egy rögeszméért, ami soha nem valósul meg. vannak, akik azt hiszik, csak akkor lennének boldogok, ha máshol élnének, mint ahol éppen vannak, s azért egész életükön át ide-oda utaznak a világban. s akadnak egynéhányan, akik nem nyugszanak addig, amíg hatalomhoz nem jutnak. egyszóval annyiféle szenvedély létezik, ahány ember. “

/Michael Ende: A végtelen történet/

úton…

A kék ösvény, ami a Kőpataki tóhoz vezet (Magas-Tátra)

Úttalan utakon,

bozótokon és szakadékokon,

árkokon és vízmosásokon

törtetünk láthatatlan cél felé.

 

Úttalan utakon,

imádkozva vagy szitkozódva,

békés szívvel vagy lázadozva,

de menni kell, mert vissza nem lehet:

fekete falat épített a Múlt

a hátunk megett.

 

Úttalan utakon…

De túl lélek-határon,

túl gondolaton, túl minden álmon

valami messze vár reánk,

egy fénysugár e rút világon:

talán egy “mindent felejtés”.

Talán egy “mindent újrakezdés”

a végső sziklaszálon.

 

Úttalan útakon,

végső szívdobbanásig,

utolsó sóhajtásig,

s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után:

de egyszer eljutunk a sziklaszálig!

/Wass Albert: Úttalan utakon/