amikor kislány voltam, valóban komolyan azt hittem, hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények, mint a madarak, vagy az emberek. hogy gondolkozni tudnak, és beszélgetni is szoktak egymással. és hallanánk is, hogy mit beszélnek, ha igazán megpróbálnánk. csak el kéne távolítani a fejünkből minden egyéb hangot, egészen csöndben kéne maradni, és nagyon erősen figyelni. néha még most is azt hiszem. csak soha nem tudunk elég csöndben lenni…
/Truman Capote/
csend…
2009. December 7. hétfő
gondolatok, nyár 2 hozzászólás


szept 06, 2010 @ 18:16:58
Annyira szép.. A kép és az idézet is. (:
Tetszik ez az egész oldal.
szept 07, 2010 @ 12:54:36
köszönöm, kedves Ismeretlen.