gondolatok a tóparton (2. rész)

Székesfehérvár, Királyok parkja

az élet szépnek tűnik, egészen addig, míg egy nap el nem kezdesz azon gondolkodni, mennyire megváltoztak a dolgok, hány embert veszítettél el, s ezek közül mennyi lehet a te hibád…

‘és mégis várod…

Székesfehérvár, Vidámparki tó

ez a legnyomorultabb érzés. mikor hiányzik valaki. körülnézel, nem érted. kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. csak éppen hiányzik valami… s ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. hol keressed? s aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki? és mégis várod.

(Márai Sándor: Az igazi)