valahol Veszprém megyében

 

ma délelőtt, mikor kiléptem a házból, valami fura volt. és nem tudtam mi az. sétáltam a buszmegálló felé, és tudtam: valami nem a megszokott. aztán rájöttem. Tavasz van! és ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a naptár szerint március 1-je van. ahogy a buszra vártam, nem azt éreztem, hogy a hideg csípi az arcomat, épp ellenkezőleg. éreztem a Nap sugarait, ahogy a bőrömhöz érnek, hallottam a madarak énekét, néztem táncukat, ahogy a fák ágai között kergetőznek egymással, és egyáltalán: éreztem, hogy Tavasz van. és örömmel töltött el, hogy már nem kell sokat várni, és tényleg megérkezik a jó idő, és végre kiszabadulhatok a jó levegőre, amire ebben a nyálnyókás időben nem sok lehetőség volt.