üzenet a Dunapartról (:

Dunaújváros, Alsó sétány

 

ééééés íme, újra itt vagyok, itt a tavasz is, jó idő van, vidámság, boldogság!

és igen, tökéletesen jól érzem magam így, nincs szükségem semmi másra!

szeretek otthon lenni, szeretek Dunaújvárosban lenni, szeretek Sopronban lenni, szeretek mindent és mindenkit, még azokat is, akik nem érdemlik meg! (:

adjátok vissza a hegyeimet!

Magas Tátra

“ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. adjátok vissza az én hegyeimet! és azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. magamnak fáj, ami bennem fáj. adjátok vissza a hegyeimet!”

/Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!/