Székesfehérvár, Palotavárosi tavak, 2011. 02. 07.

Nem kell, hogy igaz legyen, nem baj, ha csak álom, de fordulj meg, kérlek. Nem mese, nem álom, hogy egy nap mosolyogni láttalak. Lehet, hogy becsaptam magam, lehet, hogy álmodtam, amikor azt hittem, mosolyod nekem szól, de nem lehetett tévedés, nem lehetett álom, amikor nevemen szólítottál… Soha nem volt tévedés, és soha nem volt álom, hogy szeretlek téged.

Székesfehérvár, Vidámparki tó

egyik legkedvesebb helyem a városban. kiskoromban sokat jártunk arra délutánonként, sőt héba-hóba a Vidámparkba is ellátogattunk. emlékszem, volt ott a tóparton egy fa játszótér, meg egy hétfejű sárkányt ábrázoló mászóka, aminek az egyik fejére sosem mertem felmászni. 2007-ben elbontották a Vidámparkot, a helyét mára a sokféle törmelék és gaz vette át. a játszótér megvan ugyan, de az már az EU-s szabványoknak megfelelő hiperbiztonságos fajta…

kiskoromban valóban komolyan azt hittem, hogy ez a híd egy másik világba vezet, és erről a mai napig meg vagyok győződve.

rengeteg sok délutánt töltöttem már itt a fűzfa alatt egy könyv és a kacsák társaságában. vagy körbesétálgatni a tavat nyáron napnyugtakor, rámerészkedni a jégre egy hideg téli estén… azt hiszem, majd ez azon kevés dolgok egyike lesz, amik hiányozni fognak, ha majd újból az egyetem padjait koptatom.

Székesfehérvár, Sóstó

…s mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, amely egyetlen célod felé vezet. nem könnyű ez. vándor vagy és minden nap tovább kell menned. nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd eljutni utad végcéljához. ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. mert vándor vagy.

(Márai Sándor: Füves könyv)

valahol Veszprém megyében

ma délelőtt, mikor kiléptem a házból, valami fura volt. és nem tudtam mi az. sétáltam a buszmegálló felé, és tudtam: valami nem a megszokott. aztán rájöttem. Tavasz van! és ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a naptár szerint március 1-je van. ahogy a buszra vártam, nem azt éreztem, hogy a hideg csípi az arcomat, épp ellenkezőleg. éreztem a Nap sugarait, ahogy a bőrömhöz érnek, hallottam a madarak énekét, néztem táncukat, ahogy a fák ágai között kergetőznek egymással, és egyáltalán: éreztem, hogy Tavasz van. és örömmel töltött el, hogy már nem kell sokat várni, és tényleg megérkezik a jó idő, és végre kiszabadulhatok a jó levegőre, amire ebben a nyálnyókás időben nem sok lehetőség volt.

Székesfehérvár, Királyok parkja

az élet szépnek tűnik, egészen addig, míg egy nap el nem kezdesz azon gondolkodni, mennyire megváltoztak a dolgok, hány embert veszítettél el, s ezek közül mennyi lehet a te hibád…

Székesfehérvár, Vidámparki tó

ez a legnyomorultabb érzés. mikor hiányzik valaki. körülnézel, nem érted. kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. csak éppen hiányzik valami… s ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. hol keressed? s aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki? és mégis várod.

(Márai Sándor: Az igazi)

Székesfehérvár, Vidámparki tó

guruljunk le patakparti víztükröt lesve,
a kis fahídon menjünk át halakat keresve...

(Magna Cum Laude)

Seregélyes határa

“Az ember,  ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket.”

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Dunaújváros, Felső sétány

ééééés ismét megérkezett a tél. legalábbis nagyon úgy tűnik. (:

Székesfehérvár, Palotavárosi tavak

Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerűen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva a végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsűrűsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az Univerzum népessége, maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei.

/Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak/